„Az inkontinencia akarattól függetlenül jelentkező vizeletvesztés, amely szociális és higiénés problémákhoz vezet” kezdte előadását Prof. Dr. Romics Imre, a SOTE ÁOK Urológiai Klinika vezetője. Jellemző, hogy az első tünetek jelentkezése és az orvos felkeresése között gyakran évek telnek el, mivel a betegek szégyellik problémájukat, a háziorvosok pedig nem kérdezik előfordulását. Magyarországon alapvetően elégtelen az inkontinenciával kapcsolatos tájékoztatás, a háziorvosi szűrés és a megelőzés, hiányos a szűrést elősegítő urodinamikai hálózat, kevés a fizioterapeuta és a konzervatív kezelési lehetőség, a műtéti beavatkozások egy részét pedig nem támogatja a TB. Az előbbiekben vázolt helyzet nyomán a korábbi becsléseknél magasabb betegszám valószínűsíthető hazánkban: kb. nyolc-kilencszázezer nő életében már előfordulhatott inkontinencia és négy-ötszázezer lehet a tartósan inkontinens betegek száma. Ennek ellenére 2004-ben csak 2.908 cystometria és 2.548 komplett alsó húgyúti uridinámiás vizsgálat történt Magyarországon, az évi inkontinens műtétek száma pedig mindössze hétezer volt. A hazai helyzet javulására esélyt jelenthet a részletesebb betegtájékoztatás, az eredményesebb szűrés az alapellátás során, a korrekt diagnosztika, az urodinámiás hálózat fejlesztése, a konzervatív kezelési lehetőségek kiterjesztése, a fizioterapeuták széleskörű alkalmazása, a korszerű műtéti típusok végzése valamint az új, jelenleg még nem támogatott eljárások bevezetése. „A kivizsgálás célja a páciens tüneteinek és e tünetek életminőséget befolyásoló hatásának felmérése, az inkontinencia mértékének megállapítása, klinikai okának meghatározása továbbá a beteg számára legeredményesebb és leghatásosabb kezelési módszer kiválasztása” mondta el előadásában Dr. Laczkó Péter, a budapesti Bajcsy-Zsilinszky Kórház Urológiai Osztályának adjunktusa. Az inkontinencia kivizsgálására fizikális vizsgálatokat (abdominális vizsgálat, preneális, genitális és recitális vizsgálat, provokációs tesztek, neurológiai alapvizsgálat, maradék vizelet mérése), laboratóriumi vizsgálatokat (vizeletvizsgálat, vizeletbaktérium-tenyésztés, vesefunkció- és vércukormérés), képalkotó vizsgálatokat (ultrahangos és radiológiai vizsgálatok), endoszkópos vizsgálatokat és urodinamikai vizsgálatokat végeznek. „Az inkontinencia négy típusát különböztetjük meg, amelyek eltérő gyógyszeres kezelést igényelnek” hangzott el Dr. Simon Zsolt, az OGYK Andrológiai és Urológiai Osztályának főorvosa előadásában. E típusok a tüsszentés, köhögés, fizikai megerőltetés hatására fellépő stressz inkontinencia, a vizelési ingerérzet nélkül jelentkező reflex inkontinencia, a húgyhólyag ürítési zavara miatt főleg idős embereknél kialakuló túlfolyásos inkontinencia valamint az urge vagy késztetéses inkontinencia, amelynél a húgyhólyag nem tud a teljes kapacitásának megfelelő vizeletet felvenni. Ezek közül a késztetéses inkontinencia és a stressz inkontinencia kezelhető gyógyszerekkel.